Pajzsom vagy, ó Istenem!

Sűrű, sötét felleg,
Vesz körül, s retteg,
Ki benne él..
S meghal, ki nem remél!

Sötét felhő ellep,
Benne a vész megles,
Ez mit sem ér..
Ha támad is, az mit sem ér!

Pajzsom vagy, ó Kedves,
Megvéded, ki mentes,
És hűen él.
Ki a rossztól messze él!

Ki jobbomon áll, enged,
A kísértővel elmegy,
S vele él.
Röpke jóért elvetél.

A reménysége elment,
S a kapcsolata veled,
Mit sem ért.
Abortusszal elvetélt!

Elveti a kezed,
Mi néki mindent megtett,
Ostobán.
Elhagyott ő jó Atyám!

Pajzsa nélkül vesztes,
Végső csatán nem lesz,
Győztes már.
Jobbján védő, nem lesz már!

Ki nem ismer, az elmegy,
Majd elkönyveli vesztett,
Holt ő már.
De szerető vagy, jó Atyám!

Ki bűnbánattól szenved,
S esdeklik neked,
Ott így már,
A szereteted dominál.

Hisz nincsen benne kedved,
Ha a teremtményed szenved
Az oldalán,
Nyílzáportól óvod ám!