Én is gondolkoztam rajta, hogy melyikkel kezdjem… viszont a "de már megint" rész utal rá, hogy korábban is megtörtént, és ezzel a cserével egy ciklusosságra is akartam utalni egyben.
A másodikon sokat gondolkoztam, hogy felrakjam-e, de aztán győzött a kisördög! 😀
Még annyit akartam mondani, csak lemaradt, hogy érdekes módon, mindig azokból lesznek a legjobb írások, amiket az ember alig meg leírni, mert értelmetlennek találja. Ilyen a fejünk legőrültebb zugában megjelenő dolgok.
Szia!
Nem rossz!!!!Eddig a vicc, – nagyon jó. Mindíg csodálom az ilyen pillanatokat,mert azt hiszem ez a pillanat műve volt.Gratulálok.
Szeretettel üdv:hova
Na, erre nem számítottam… az ember eltűnik másfél napra, erre ömlenek a hozzászólások… Pedig eredetileg nem is akartam felrakni… 😛
Hovának igaza van, hogy ez a pillanat szüleménye volt… épp a vonaton ültem, mikor "beütött a ménykű", és azonnal nyomkodni kezdtem a mobilomat (mivel más nem volt nálam)… sokat nem kellett írnom, de mind a kettő egyszerre született meg…
Annyit viszont hozzá kell tennem, hogy az előző napokban sok Fodor Ákost olvastam – ő nagy mestere a haikunak és az ilyen rövid szösszeneteknek… aki szereti az ilyen munkákat, annak kifejezetten ajánlom a "Jazz" c. kötetét… Nem leszek link, itt a link annak, aki azonnal kíváncsi rá:
Annyit viszont hozzá kell tennem, hogy amikor írtam ezeket a szösszeneteket, az előtte levő napokban sok Fodor Ákost olvastam – ő nagy mestere a haikunak és az ilyen rövid alkotásoknak… aki szereti az ilyen munkákat, annak kifejezetten ajánlom a "Jazz" c. kötetét… Nem leszek link, itt a link annak, aki azonnal kíváncsi rá:
Szóval azért nem találtam meg, mert egy verscsomagot kerestem, amely az én képzeteim szerint nagy, mint egy bála (vagy bálna?). Mostmár tudom, hogy a kettő is lehet csomag.
Mit mondhatnék, amit előttem még nem mondtak el!
Én talán az "abszurd" kategóriát választottam volna, sőt a második esetében a "morbidot" de olyan meg nincsen.
Nekem az első tetszik jobban, olyannyira, hogy szinte a saját jelen állapotomat vélem fölfedezni benne. Mondd csak, nem mintáztad ezt netán éppen rólam?
De éppen az a jó, ha az ember képes elvonatkoztatni attól hogy itt ez egy tárgy, és képes azt gondolni, hogy "de hiszen ez én vagyok". És egy történet, egy élet periódikusan ismétlődő szakaszai: "kész" voltam, most rendben van minden, de vajon meddig? Félek!
A másodikról annyit, hogy jó az ötlet, egy "geg", és mindenképpen kellett ide, mert nélküle nincs meg a közléshez szükséges 50 karakter.
Van Pilinszkynek egy kétsoros, összesen négy jambusból álló verse, amit a Napvilág nem hozna le, pedig csaknem minden verstani szakkönyv példaként említi:
Már az is dicséretet érdemel, hogy ilyen ihleteket kapsz, megint egy új arcodat ismertem meg.
Ez nem "sablonköltészet" , benned mindig elevenen él az újítás vágya.
Itt sincs ez másképp, de meg is lepődnék, ha nem lepődnék meg a műveiden.
Nem tudom mennyit érnek, nekem minden esetre tetszenek.
Mindig próbálkozom valami újjal…. a kreativitás nálam nagyon fontos szerepet játszik – legyen az forma, dallam, szójáték vagy bármi más, amit még sohasem próbáltam. Ez viszont magában hordozza azt a veszélyt, hogy sohasem lehetek igazán jó valamelyik stílusban. Nincs még kiforrott poétikai készletem, és ez erősen érződik a műveimen.
23 hozzászólás
Szellemes! 🙂
Főként a második! :)))
(Nálam a pohár előbb telik be, aztán borul ki….az üres pohár feldőlés kit érdekel…de hát a Te poharad neurotikus, így minden érthető.)
Üdv. Gy.
Ezzzzzzzz beteeeeeeg:D Rövid, de jó és nem fárasztó 🙂
Kedves Gyömbér!
Én is gondolkoztam rajta, hogy melyikkel kezdjem… viszont a "de már megint" rész utal rá, hogy korábban is megtörtént, és ezzel a cserével egy ciklusosságra is akartam utalni egyben.
A másodikon sokat gondolkoztam, hogy felrakjam-e, de aztán győzött a kisördög! 😀
Köszönöm, h véleményeztél!
Kedves Eddie!
Ismét egy "versszakadással" (Aczél Géza után szabadon…) jutalmaztam szorgalmas olvasásodat! Néha csak ennyire telik tőlem…
Nézz be máskor is!
Nem fárasztó, vicces! Tudsz még ilyet? Nagyon tetszett! 🙂
Üdv.: Hópihe!
Kedves Medve!
Néha a kevés, több.
üdv Tóni
HÚHÚHÚ ez nálam csillagos *5-ös!
Nagyon tetszik ötletes és nagyon eredeti!! Fantasztikus! Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Nagyon jó!!!!
Ötletes, szellemes!
Medveeeeeeeeeeeee!
🙂
Látom, nem vagy megder-medve…
Fűtötték a barlangot?!
🙂
Azért jó, hogy előbújtál:):) vissza ne menj, inkább a havat vidd el!:):)
Jajj te Medve! 😀 Meglehet téged unni?! Kizárt…
Még annyit akartam mondani, csak lemaradt, hogy érdekes módon, mindig azokból lesznek a legjobb írások, amiket az ember alig meg leírni, mert értelmetlennek találja. Ilyen a fejünk legőrültebb zugában megjelenő dolgok.
Szia!
Nem rossz!!!!Eddig a vicc, – nagyon jó. Mindíg csodálom az ilyen pillanatokat,mert azt hiszem ez a pillanat műve volt.Gratulálok.
Szeretettel üdv:hova
Hm, hm. Mit mondjak erre? ………Jót nevettem. 😀 Főként a második részen.
Gratulálok!
Kedves Hópihe, Toni, dpanka, Rozália, Ági, Sára, hova, Réka!
Na, erre nem számítottam… az ember eltűnik másfél napra, erre ömlenek a hozzászólások… Pedig eredetileg nem is akartam felrakni… 😛
Hovának igaza van, hogy ez a pillanat szüleménye volt… épp a vonaton ültem, mikor "beütött a ménykű", és azonnal nyomkodni kezdtem a mobilomat (mivel más nem volt nálam)… sokat nem kellett írnom, de mind a kettő egyszerre született meg…
Annyit viszont hozzá kell tennem, hogy az előző napokban sok Fodor Ákost olvastam – ő nagy mestere a haikunak és az ilyen rövid szösszeneteknek… aki szereti az ilyen munkákat, annak kifejezetten ajánlom a "Jazz" c. kötetét… Nem leszek link, itt a link annak, aki azonnal kíváncsi rá:
http://mek.niif.hu/02500/02505/02505.htm
Példa azoknak, akik nem élnek a CTRL-C és CTRL-V varázsbillentyűkkel:
A gazdag
NINCStelen.
***
Üzenet az urnából
alapjában véve elégetett vagyok
**************************************
Köszönöm, hogy benéztetek hozzám!
**************************************
Annyit viszont hozzá kell tennem, hogy amikor írtam ezeket a szösszeneteket, az előtte levő napokban sok Fodor Ákost olvastam – ő nagy mestere a haikunak és az ilyen rövid alkotásoknak… aki szereti az ilyen munkákat, annak kifejezetten ajánlom a "Jazz" c. kötetét… Nem leszek link, itt a link annak, aki azonnal kíváncsi rá:
http://mek.niif.hu/02500/02505/02505.htm
Példa azoknak, akik nem élnek a CTRL-C és CTRL-V varázsbillentyűkkel:
A gazdag
NINCStelen.
***
Üzenet az urnából
alapjában véve elégetett vagyok
**************************************
Köszönöm, hogy benéztetek hozzám!
**************************************
Szóval azért nem találtam meg, mert egy verscsomagot kerestem, amely az én képzeteim szerint nagy, mint egy bála (vagy bálna?). Mostmár tudom, hogy a kettő is lehet csomag.
Mit mondhatnék, amit előttem még nem mondtak el!
Én talán az "abszurd" kategóriát választottam volna, sőt a második esetében a "morbidot" de olyan meg nincsen.
Nekem az első tetszik jobban, olyannyira, hogy szinte a saját jelen állapotomat vélem fölfedezni benne. Mondd csak, nem mintáztad ezt netán éppen rólam?
De éppen az a jó, ha az ember képes elvonatkoztatni attól hogy itt ez egy tárgy, és képes azt gondolni, hogy "de hiszen ez én vagyok". És egy történet, egy élet periódikusan ismétlődő szakaszai: "kész" voltam, most rendben van minden, de vajon meddig? Félek!
Remek.
folytatás:
A másodikról annyit, hogy jó az ötlet, egy "geg", és mindenképpen kellett ide, mert nélküle nincs meg a közléshez szükséges 50 karakter.
Van Pilinszkynek egy kétsoros, összesen négy jambusból álló verse, amit a Napvilág nem hozna le, pedig csaknem minden verstani szakkönyv példaként említi:
***
Életfogytiglan
Az ágy közös,
a párna nem.
***
Barátsággal: Laczkó.
Kedves Laczkó!
Örülök is meg nem is, hogy magadra leltél a munkámban… ez csak átmeneti állapot, nem kell foglalkozni vele… én is párszor átéltem. 🙁
A második tényleg csak egy gondolatfoszlány… magában nem tudom, mennyire állná meg a helyét…
Szerintem még lesz folytatása ezeknek az abszurdumoknak (vagy nem).
Köszönöm a verset és a véleményed!
Szia medve!
Már az is dicséretet érdemel, hogy ilyen ihleteket kapsz, megint egy új arcodat ismertem meg.
Ez nem "sablonköltészet" , benned mindig elevenen él az újítás vágya.
Itt sincs ez másképp, de meg is lepődnék, ha nem lepődnék meg a műveiden.
Nem tudom mennyit érnek, nekem minden esetre tetszenek.
Üdv.:Tamás
Szia Tamás!
Mindig próbálkozom valami újjal…. a kreativitás nálam nagyon fontos szerepet játszik – legyen az forma, dallam, szójáték vagy bármi más, amit még sohasem próbáltam. Ez viszont magában hordozza azt a veszélyt, hogy sohasem lehetek igazán jó valamelyik stílusban. Nincs még kiforrott poétikai készletem, és ez erősen érződik a műveimen.
Ettől függetlenül örülök, ha tetszettek.
Jó olvasgatást!
Kedves Medve!
Érdekes, egyedi.Jó fantáziád van az biztos.
Barátsággal:Ági
Kedves Ági!
Látom, beleolvasgatsz a munkásságomba (eddig nem túl nagy…). Örülök, ha tetszett!
Nézz be máskor is!