Panelemberek

a panelek szürke rengetege uralja a tájat,
szürkít lelket és bénít, eltapos, kiöl minden vágyat.
Szürkék, fásultan fáradtak a mozdulatok,
a környezet, a vágyak, az indulatok.
Szürkék a fantáziaölően egyforma házak.
Ebbe a mozdulatlan, lustán megülő unalomban
egy autóbusz, vagy egy autó zúg bele néha.
Az emberek, mint önmaguk közömbös árnyéka
mennek dolgukra belegörnyedve gondjaikba.
Alit futja a szellemi erejükből egy-egy méla,
közömbös szervusz-ra, kurta-furcsa ,,jó napot!"-ra.
Talán nincsen is igényük egymás társaságára?
Létezik, hogy társasági igényük netovábbja
csak a monoton diszkó, vagy a kétes hírű kocsma?
Vajon hogyan létezhet, hogy az igényük is olyan,
mint e sok unalmas, óriás szürke panel gigász?