bortenger felszínén,
kilöttyent alkoholmámor
Niagaraként zúdul alá
lakkozott faasztal
lécei között
a sárga földig.
Elázott az ezres,
szárad, hogy
kocsmárosné
újból belemenjen
fekélyes csereüzletébe.
Dolby a klónozott barátom,
a tér már nem hatás,
csak a háromdé,
s ha levegőre vágyom
popcorn-émelygésem után,
pincesori banzáj
wattjai némítják el
madárcsicsergés
"megszokott" unalmát,
s virágillat sem kel
versenyre
ringlispil mozgású
csikkes dámák
pacsulijával.
12 hozzászólás
Ez a világ magával ránt, elkábít, aztán észre sem vesszük, hogy a valódi élet elsuhant mellettünk. Képeid hitelesen adjál vissza a miliőt.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm szépen, Rozália!
Kemény ez a vers, hűen tükrözi a valóságot. Szomorú.
Addig, míg van kenyér és cirkusz, nincs lázadás.
Üdv.:
Daniella
A legszomorúbb pedig, hogy mi is ez a kenyér és cirkusz (oké, mindig mindig jobb, mintha gladiátorjátékokat néznék élőben :D)
Nagyon élethűen ábrázoltad ezt a mámorosnak hitt világot.
Gratulálok!
Barátsággal panka!
Köszönöm, Panka!
Időt álló mondása volt ez Caesarnak, te pedig Csaba nagyon jól igazítottad a mai világra.
Tetszik a "Cirkusz kenyeret" és közbe meg nem! :o)
Gratulálok!
Köszönöm, Zsolt, Ave!
Szia Csaba! 🙂
Jó a cím! Én gy fordítanám: "Kenyér és játékok". Ha a kenyérre (folyékonyra) és a játékokra gondolok, akkor a mai világra kell asszociálnom. Nem nehéz, azaz próbálom homokba dugni a fejem, pedig nagyon igaz amit írsz. Az első képet világosan látom, meg azt is, ami indukálja, de azt is, ami által indukált.
A forma modern, de örök tartalommal. Felidéz bennem néhány klasszikus művet, melyben ez a kép ténylegesen is megjelenik. Nem árulom el azt az egyetlent, ami régóta kedvencem, semmi nem szoríthatja ki. 🙂 Ez a vers annak egy részletét idézte bennem.
Komoly tartalom, mély mondanivaló, reményteljes forma. Így jellemzem írásod anélkül, hogy igazán hozzáértő lennék. Teljesen érzem ami összetetten benne van.
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm, örülök, hogy tetszett. Azért kíváncsi lennék, melyik az a bizonyos kedvenc klasszikusod. 😀
:DDD
Háááát L.N. Tolsztoj: Háború és béke. :)))
Beveszem a repertoáromba. 😀