Panka kalandja

Sétál Panka kinn a réten,
Csokor virág a kezében.
A zöld mező közepében
Sok szép pitypang sárgul éppen.

Csalogatja, hívogatja:
Jer csak ide kicsi Panka.
Néked virít minden szála,
Érte menjél csak azt várja.

Nyílik szeme óriásra,
Pici szája marad tátva.
És e csodát mind-mind látva,
Felé indul apró lába.

Tarka pille röppen tova.
Na most merre menjek, hova?
Nagy lett a kisleány gondja.
Így magában ezt gondolja:

Hát a virág úgyis megvár,
De a lepke hamar elszáll.
Mint egy mese, olyan csodás,
A pillangó lesz jó fogás.

Szalad-szalad igen messze.
(Jaj, a csokrot el ne vessze!)
Ide röppen, oda száll le,
Utól értem, mégsem várt be.

Úgy elillant, mint a pára,
Jó magasra, fel a fára.
Így esett hát: a leányka
Hoppon maradt egymagába'.

Esteledik. Semmi pánik!
Mamájára nagyon vágyik.
Kicsit fél és kicsit fázik.
A pitypangra rá se rándít.

Rohan, vágtat át a réten.
A csillag is fent az égen,
Mikor a szobába érve
Könny szökik a két szemébe.

Mamája aggódva várja,
Szorosan karjába zárja.
Szíve békés, megnyugodva,
Felvídul a kicsi orca.

Véget ért a kaland mára.
Reá tekint kis csokrára:
Tiéd legyen minden szála
Édesanyák gyöngyvirága.