Éjjel fél három.
Gaztól burjánzó sírkertet járok,
holt költők viasz szobrai
magasodnak fölém,
kísértetkánon
szólít a mélybe,
depresszív szavakat sugdosnak,
lidérces átkot –
életbe fonnyadt nők,
porrá senyvedt férfiak,
már túl a halálon.
Egyik borotvapengét kínál,
másik fecskendőt adna,
egy nagy író gúnyos vigyorral
azt szajkózza egyre,
hogy inkább
ne vegyek tollat kezembe,
nem valók nekem a szavak.
Szememből
könnypatak fakad,
örvénylő folyammá válik,
ám hiába árad váltig,
nem mossa el a gyilkos álmot,
csontos ujjak nyúlnak felém,
s mint a lián,
körbefonják törzsem,
fölfelé kúsznak,
nyakamig érnek,
fojtogatnak,
tompítják elmém a mérgek,
nincs erőm,
hogy menedéket kérjek,
már fuldoklom,
lassan
magam is
viasszá válok.
Ám akkor derengő fény mögött
felsejlik egy alak
a sírkövek között,
nevetve homlokára csap –
„ne még…
ne engedd, hogy bántsanak,
te életre születtél,
s hogy élni taníts másokat.”
Olvadáspont.
Megérinti karom,
magához menekít,
én engedek a kegynek.
Megírom ezt a verset,
hogy felébredjek.
Kép – Pinterest
6 hozzászólás
Az álmoknak jelentőségük van. Jó, hogy megörökítetted, remekeltél megint ezzel a verssel.
Nagyon tetszik a befejezés. Az életben, és az álomban is fontos, hogy pozitív kicsengése legyen a történteknek.
“ne engedd, hogy bántsanak,
te életre születtél,
s hogy élni taníts másokat.? – így igaz!
Bármiről írsz, élmény olvasni.
Szeretettel: Vox
Szia Vox!
Azért senkinek nem kívánok ilyen álmot, még most is remeg a gyomrom tőle, hiába érkezett a végén a megmentő. Ezt még emésztenem kell, mert az álmok valóban nem véletlenül születnek, előbb-utóbb mindegyiknek meglesz a megyarázata. Örülök, hogy tetszik. A feloldás nekem is. Kezdem sajnálni, hogy felriadtam, mert kíváncsi lettem volna a folytatásra.
Köszönöm szépen, hogy belegondoltál!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Jaj,micsoda lidérces álom!
Néha ha hasolót álmodunk szinte megváltásnak tünik
az ébredés,de még akkor is tart egy pár percig,még
a tudat teljesen ´felébred´.
Álmod mégis jó kimenetelü volt,lehet a tudatalattid jött
segítségre.
Biztatása reménykeltöen hangzik:”te életre születtél,
s hogy élni taníts másokat.? ”
Elismeréssel gratulálok!
Nagyon mély értelmet sugárzott tudatalattid és
azt,hogy folytasd,amit eddig is tettél:
hogy élni taníts másokat.!
Szeretettel:sailor
Szép estét!
Szia sailor!
Borzalmas álom volt, még nem múlt el a hatása, szerintem egy ideig így is marad. Kár, hogy felriadtam, mert a jó részéről így lamaradtam, csak ébren tudtam továbbgondolni.
Még soha nem írtam úgy álomról, hogy az ébredés pillanatában hozzáfogtam a “megörökítéshez”, ez az első eset.
Bízom benne, hogy nem mostanában lesz ilyen éjszakám, mert éppen elég volt ennyi, még sok is.
Köszönöm szépen gondolataidat!
Szeretettel: Kankalin
“ne engedd, hogy bántsanak,
te életre születtél,
s hogy élni taníts másokat.?
Édesanyám szavát idézted fel. Igen, ő volt az, aki igazán szeretett és féltett és azt akarta, hogy ne engedjem, hogy bántsanak. Mások meg rúgtak, tapostak, ahol csak értek, mert azt gondolták, hogy erős vagyok. Az ellenség előtt nem tárja fel a lelkét az ember. Ezért aztán harcos maradtam, de sohase rúgok belé a felém kenyeret nyújtó kézbe.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita,
ez egy borzalmas álom volt, beleremegtem – még úgy is, hogy a végén megérkezett a felmentés. Nem anyukám volt.
Amikor felriadtam, azonnal hozzáfogtam az íráshoz, ez lett belőle. Elég hiteles, el se merem olvasni.
Köszönöm, hogy belemrültél és gondolatokat hagytál alatta!
Szeretettel: Kankalin