Idők malomkövei közt őrlődöm,
akár a perceket kimérő homok.
Szél fújja el törékeny jelenlétem,
utamon portól kísért lábnyomom.
Minden olyan, mintha nem lenne olyan.
Előlem lomhán a folyó is elrohan,
még akkor is ha kétszer belelépek.
Érkezésemben ott van a távozás,
elmúlásomban az örök változás;
de nem lehet egyik sem menedékem.
Távolodva is eléd zuhanok,
ott vagyok, hol nem lehetek ugyanott,
s mint gyöngyeire hullott szerelemben,
körülöttem a tér is kiürül:
együtt vagyunk megosztott magányban,
ikerként vagyunk egyes-egyedül.
8 hozzászólás
Kedves János!
Filozofikus verseden rágódni kell, forgatni, boncolgatni, holott egyszerű szavakkal, tisztán megírt. De nem csoda, az élet értelmének akár csak egy kérdéséről is, az állandó változásról, körforgásról a régi filozófusok könyveket töltöttek meg.
Minden változó, mulandó, ellentmondásos.
Kedves Irén!
Örülük, hogy versem elgondolkoztatot. Az is gyönyörködtethet.
Köszönöm, hogy olvastad.
Szia János! 🙂
Örülök, hogy az új esztendőt új verssel indítottad, mert igazán jók a gondolkodásra serkentő írásaid, s az utóbbi időben nem nagyon hoztál újakat.
Tetszik, ahogy a hérakleitoszi bölcselet köré építetted az örökös változás gondolatát, valamint azt az érzést, ami valószínűleg elindította a gondolatmenet kibontakozását.
Az első két részben a beletörődő elhagyatottságot vélem felfedezni, a záró szakaszban pedig visszatérést a tépelődés gyökeréhez. Ez ad a versnek egy érdekes hullámzást, melyet az utolsó két sor kegyetlenül ütősen, de nagyon szépen zár.
A többinek egyenként is komoly mondanivalója van, amit tőled szokásos, egyedi, filozófiai indíttatású költői eszközökkel fejezel ki.
Nagyon megfogott ez a vers, jeleztem korábban is, hogy szívesen mélyedek írásaidban, mert feladatot adnak, nagyszerűnek tartom ezt is! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm értő, tartalmas elemzésedet. Igazán megtisztelő számomra.
Szeretettel üdvözöllek:SzJ
Nagyon jó ez a vers,bár én az első versszakot így írtam volna:
Az idő malomkövei közt őrlődöm,
akár a perceket kimérő homok.
Szél fújja el törékeny jelenlétem,
utamon portól kísért lábnyomok.
/De, e a világon semmit nem jelent, csak megosztottam veled./
Kedves Szusi!
Köszönöm, hogy megosztottad velem, a Te variációdat. Jobb, mint az eredeti.
Örülök, hogy tetszett a vers.
Üdvözöllek:SzJ
Remekbe szabtad az érzést. Gratulálok!
Köszönöm, kedves István.