Nincsen nekem már egyebem,
csak szalonnám, meg kenyerem.
Mellé csorba bugyli-bicskám,
azzal eszem a szalonnám…
Tarisznyámban vereshagyma,
hej a gyomrom hogy korog ma!
Mily fenséges ez az étek,
vacsorázni hívlak téged!
Étterem van, nagyon kényes,
ott a sarkon, nézd mily fényes!
Ámde lehet bármily menü,
ehhez képest mind keserű…!
Csirkepörkölt nokedlivel,
paprikásan tálalva fel…
Bécsi szelet, vagy sült kappan
mily örömet lelnék abban?
Inkább itt a padon eszem,
friss szalonnát, az kell nekem!
Kanyarítok pár katonát,
nem vágyom a menük sorát…
Sem húslevest, sem pecsenyét,
nem iszom a hegynek levét!
Inkább töltök hideg vizet,
azzal oltom el a tüzet…
Amit a jó vereshagyma
égetett az ajakamra.
Attól könnyezhet a szemem,
ám semmi más nem kell nekem!
Csak a paprikás szalonna,
kerülhetne egy vagyonba…
Akkor is csak az kívánom,
egyél, tőled nem sajnálom!
2 hozzászólás
Kedves Albert!
Én igazán mondhatom, hogy Neked fantasztikus, hogy mennyiféle téma jut eszedbe. Ennyi vers…
remekül összeállítva, kinek lehet itt még a Napvilágon, miközben Te szelíden távol maradsz tőlünk!
Micsoda fantázia! Csak a versek címét is kitalálni! Hiszen te még a paprikás szalonnáról is verset tudsz faragni, nem is akármilyent, mert ez is a sok közül is remekelt, szép rímekkel született, ebben is van jó humor, élvezettel olvastam: Kata
Köszönöm Kata!