Álmomban a paradicsomban jártam,
S egy nyíló rózsabokrot láttam,
Leguggoltam, szakítottam róla,
Ott volt kezemben a rózsa…
S én, mint egykoron Szemesen,
Vérvörös rózsával a kezemben
Boldogan ténferegtem
A paradicsomi kertben…
Most ismét velem voltak,
Az oly rég eltávozottak,
A temetőkből a holtak:
A most már feltámadottak.
Összeért összetört arcunk,
Minden nyomorúságunk és kudarcunk
Hátramaradt, a vasárnapi pirkadat,
Feloldozta a feltámadottakat.
S mint őszi szél a falevelet,
Gyötrő kétségeimet elsodorta Valami,
Jaj, nem tudom elmondani…
Valami… vagy… Valaki…
A nevét sem szabad kiejteni,
A szemem sem tudtam levenni róla,
S a paradicsomban szorongatott rózsa, reggel,
átizzadt testem mellett hevert.
4 hozzászólás
Szép érzelmekkel teli vers. A vége jó, de jó!
szeretettel-panka
Szia Panka!
Köszönöm, hogy elolvastad!
Üdvözlettel, Gergő
Jaj de szép, és színes ez a vers!!!
Gyönyörű vers, mélyen magával ragadott!
Szeretettel: Eszti