Szavak Taigetosza, nem tesze-tosza,
de bizony kőkemény – az egyetlen,
gondolatok kesze-kusza káosza,
bárdokat ölne a szerencsétlen.
Kút körül kereng a büdös láb,
de vigyázva, csak a pocsolya kell,
kérges kosz ragad, nem adja alább,
szava gyilkos cián löttyöt lövell.
Lenne Noé, a fajtájának bárka,
fuldokló-röhögve szelne habot,
másnál szálka, szemében gerenda,
ő nem látja, vak ló kapott zabot.
Cumi jobbra, cumi balra, szájzár nincs,
amit kihány gondosan felnyalja,
elalél magától, okossága kincs,
Ő az Isten, néha már vállalja.
6 hozzászólás
Kedves Imre!
Jól megmondtad valakinek. Vegyem magamra? Úgy érzem, nem az én ingem.
Üdv: Kati
Kati…
miért szólna neked, ezt kb két éve írtam…azt se tudtam, hogy a világon vagy 🙂
üdv
– i –
Ha ír az ember valamit, az később másokra is érvényes lehet. Nem? Hányszor jut eszünkbe ugyanaz a vers hasonló szituációkban.
nekem nem….ugyanazon érzés nem jöhet ismételten….én így érzem…
Nem ugyanazt írtam, hanem hasonlót. Kétszer ugyanolyan érzés valóban nincs.
még hasonló sem…..mindig más a "dőlésszög" 😀