Párbeszéd

mindig megfut a szó, s mint a tej ráég a lelkünk
platnijára, akaratlan dolgoznak az idegek,
a tudatalattira hat valami idegen fátum,
nehéz befogni a számat, s te sem teszed meg,
már képtelen történet kerekedik ki ebben a
párbeszédben,

mit tudat alatt folytatunk, néha harcolunk, aztán
giccsekben egymásba olvadunk, szájzár, csókban,
rag-rímelt ölelésekben, elnagyolt vonalakkal festett
oltár-táblaképek légyszaros fatábláira, vagy
pergő vakolatra freskóként és iniciálék kőnyomatos
párbeszédében,

a gyóntató fülke Isten-közeli ijedtsége is csak
a pap mosdatlan szagára kent tömjén illatát lengi
körénk, s hallgatunk, mert vállvonogatva esetleg
magunknak valljuk meg bűneinket villám-csattogós
éjekben, valahogy a fulladó lélek és a rest test
párbeszédben,

rám-ébredtél, s én is kikászálódok belőled, nem
egy testtömeg a jussunk, bár arra vágytunk, hogy
egy mix legyünk ha terítékre kerülünk a kozmosz
csillagszaros asztalán, megbomlott traverzen leng
a kötél, szaltó mortále, csak lengünk ebben a
párbeszédben