Pózolva megváltod a világot?
Nem kell magasztos, nagy cselekedet!
Nem válthatod meg az embereket!
Láss, ne csak szánakozz! Belül érezz!
Bűnösök vagyunk? Mindenki vétkez!
Vakvágányon parkoló életek,
Szenvedtek és szenvedtetek eleget!
Remegő markát tartja, könyörög.
Kenyérre kell! Bélelt ruhája zörög.
Haja csomókban, zavaros szemek.
Kortalan, parkoló, vak életek!
Kitaszítva vergődik lelketek!
Hideg marcangolja testetek!
Az újság tartja a meleget…?
Politikából így kaptok eleget…!
11 hozzászólás
Kedves Margó!
Az utolsó sor kivételével nekem a verse elnyerte a tetszésemet.
A.í.: Faddi Tamás
Kedves Tanás!
Örülök, hogy tetszett a versem.
Kedves Tamás!
Örülök,hogy tetszett.
Üdv.:B.Margó
Kedves Margó!
Most látom, új "kislány" került közénk. Engedd meg, hogy szeretettel üdvözöljelek, és kívánom, hogy jó érezd magad közöttünk.
Jó a versed, nekem tetszik. Érdekesen közelítetted meg a somorú valóságot.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Boldog vagyok ,hogy csatlakozhattam hozzátok.Egyébként én még csak most tanulom a számítógép kezelését . Pötyögtetek-pötyögtetek.Köszönöm,hogy olvastál ,örülök, hogy tetszett.
Barátsággal:Az új kislány
Kedves Margó őket legalább melegíti így a politika.Engem kiráz tőle a hideg. Tetszett a versed.:-)
Kedves Györgyi!
Örülök, hogy tetszett, köszönöm, hogy nálam jártál.
Barátsággal:Margó
Kedves Margó!
Még csak most jutottam, ide, hogy ezt is elolvashattam.
szépen adtad vissza a való élet szomorú, és egyre gyakrabban előforduló jelenségét. Bár sokan azt mondják, nekik több van, mint az adakozóknak. Nem tudom. Engem arra neveltek, hogy mindig adjak, mert sokszorosan kapom vissza. Eddig mintha igaz lenne. Ha nem is pénzben, de sok-sok szépben és jóban valóban részem van. Mint pl. ennek a szép alkotásnak az olvasásában is.
Gratulálok, nagyon jó verset írtál!
szeretettel:
Hamupipő
Kedves Hamupipő!
Köszönöm, hogy olvastál.Versemben konkrétan a hajléktalanokról írok. Tudod amikor utazom és ezt vonattal és nagyon gyakran teszem, az állomáson a padokon ülnek, fekszenek, különösen télen. Borzasztó látni, hogy mivé válhat az ember. Szerencsétlenek, nagyon sajnálom őket még akkor is, ha saját hibáikból jutottak az utcára, még akkor is, ha az összekoldult forintokból italt vesznek.Szenvednek és már nem akarnak gondolkodni, vagy nem is tudnak.
Szeretettel:Margó
Kedves Hamupipő!
Köszönöm, hogy olvastál.Versemben konkrétan a hajléktalanokról írok. Tudod amikor utazom és ezt vonattal és nagyon gyakran teszem, az állomáson a padokon ülnek, fekszenek, különösen télen. Borzasztó látni, hogy mivé válhat az ember. Szerencsétlenek, nagyon sajnálom őket még akkor is, ha saját hibáikból jutottak az utcára, még akkor is, ha az összekoldult forintokból italt vesznek.Szenvednek és már nem akarnak gondolkodni, vagy már nem is tudnak.
Szeretettel:Margó
Tetszett, az utolsó sor hangulatilag nem illik ide nekem.