A gazság, igazság ma,
kínos végkimerültség.
Soraink hallgatagsága
pusztán önérvényesülés?
A "Kórság parókiája"
világunkra ezt kiírhatjuk.
Színezüst sivár bejárata,
s mi belépünk e kapun.
Vigyorgó ábrázatok, harc,
kétségbeesett az ölelés.
Mindenkin vadember álarc,
s már nincs őszinte nevetés.
15 hozzászólás
Kedves Angyalka!
Nagyon jó ábrázolása annak,ami ma megy
mindenhol!
Ismétlem,mindenhol!
Szeretettel gratulálok:sailor
Szia Angyalka!
Amit leírtál, nagyrészt igaz és elgondolkodtató, csak nem értem, miért a "Paródia" címet választottad. A téma és a stílus valahogy nagyon távol áll ettől. Persze lehet rá más magyarázat is. Számomra nagyon súlyos a vers légköre, semmi könnyedség sincs benne, csak szigorú fájdalom és csalódottság. "Már nincs őszinte nevetés"-igen, lassan eljutunk ehhez az állapothoz, de szerintem ez nagyrészt azért van, mert az álértékek lettek fontosak, és túlhangsúlyozzuk az anyagi javak, a pénz jelentőségét. Nagyon jellemző a mai emberre, hogy minden boldogságát ehhez köti, és mivel természetesen nem tudja kielégíteni magát, mindig boldogtalan marad. Nekem ez jutott eszembe a művedről, ami egyébként nagyszerű lett.
Üdv.:Tamás
Szia Angyalka !
Nagyon igaz, pedig őszinte nevetésre lenne szükségünk, hogy kilépjünk a mindennapok "harcából".
Nagyon mély gondolatiságra vall versed minden sora, úgy élünk (tisztelet a kivételnek) , hogy nem merünk, nem tudunk örülni a legapróbb élet nyújtotta szépségeknek.
Tetszett a versed, őszinte és igaz gondolatok.
Szeretettel gratulálok : Zsu
Kedves Angyalka!
Versed csalódottságot tükröz az álarc mögött ahol nincs őszinteség.
szeretettel gratulálok: oroszlán
Kedves Zsu !
Tökéletesen egyetértek. Manapság még a sarki fűszeres is pásztázva végigmér, ha
úgy tartja kedve, s kimért, mert a vásárló kért .
Szeretettel olvastalak, Zsófi
Kedves Angyalka!
Borús hangulat kíséri a gondolataidat, de ha belegondolunk, igaznak találjuk. Kevés kacajjal, jókedéllyel és kedvességgel találkozunk. Sokkal több, de talán túlságosan is sok szomorú arc vesz körül bennünket, mindenki inkább gondokkal, bajokkal küszködik. Talán mindnyájan fáradtak is vagyonk. Ez lenne az oka, csak ez lenne az igazi oka? Ezen elgondolkodhatnánk.
Soraid ezeket juttatta eszembe.
Szeretettel: Kata
Kedves Sailor!
Magam is így látom ahogy te, ezért lett ilyen aktuális ez a téma számomra és kikívánkozott belőlem ez a néhány sor. Örülök, hogy elnyerte a tetszésed! Üdv. Szilvi
Kedves Tamás!
Mindenki azt olvas ki egy-egy versből, amit a meglátásai ezzel kapcsolatban tükröznek. Valóban erről is szól ez a vers. A világ túlzottan anyagias és a pénz mindenek felett áll. Néha ez valóban tönkreteszi az emberek életét, a pénz hajhászásába bele lehet rokkanni. De az is elgondolkodtató, hogy mennyire lehetséges nélküle élni. Kettős játszma. Örülök hozzászólásodnak, és hogy tetszett ez a néhány sor. Üdv. Szilvi
Kedves Zsu!
Igyekeztem a helyzet komolyságára tekintettel őszintén és igaz módon "kiteregetni a szennyest". Igen, én is úgy érzem, hogy ebben a világban csak a felszín számít. Köszönöm, hogy nálam jártál. Üdv. Szilvi
Minden szavad ezüst papírba csomagolt
álságos ajándékot mutat be – amit meg is kell köszönni,mert mi "erre vágytunk!" –
vagy félreértettem volna?
üdv. Karolina
Kedves Oroszlán!
Ez az érzés, amit te éreztél ki a versből szintén főszerepet kapott. A mai világ egy csalódás, a csalódottság és a felszínesség visszatükröződése. Örülök, hogy nálam jártál ismét! Üdv. Szilvi
Kedves Zsófi!
Azt gondolom, hogy igen, így van. Mennyire más és más véleményeken vagytok és mégis mind igaz a versre. Köszönöm, hogy nálam jártál! Üdv: Szilvi
Köszönöm kedves Kata, hogy megosztottad, hogy te mit olsvastál ki a versből – velem és a többi olvasóval. Igen, szintén igazat kell, hogy adjak. Örömmel láttalak! Üdv. Szilvi
Kedves Karolina!
Szerintem félreértetted. Semmilyen "ajándék" nem szerepel a versben, aminek örülnünk kellene, az viszont igaz, hogy magunk teremtettük ezt a világot, amiben élünk, ezt az érzelemmentességet kényszeríti ki az emberekből a folyamatosan ismétlődő, szürke, minden nappal megújuló (és ezen nem a valóságos megújulást értem) hétköznapok. Üdv. Szilvi
Kedves Karolina!
Igen, igazad van, valóban nagyon félreértetted a mondanivalót. Az a véleményem, hogy az "ajándékot" amit te olvastál ki sehol nem szerepeltettem a versben, tehát nem volt benne a te általad kigondolt ajándék főszereplő. Abban igazad van, hogy mi is tehetünk arról, hogy a jelen világunk ilyen igen, saját magunknak is köszönhetjük, bár megköszönni nem érdemes ezt az ostoba, felszínes gondolatokon, érzelmeken alapuló világot. Üdv. Szilvi