Velem is megtörtént!
És veled is történhet.
Amit most elmesélek történet.
Mikor egykoron,
Valami mélyponton,
A remény újra elkapott.
Megtalált és megfogott.
Fülemnél fogva rángatott!
Itt az idő, csak ennyit kiáltott!
Kérdeztem is tőle.
Mit kiabálsz itt nekem?
Eressz már, hagyjál békén végre!
Meg is lepődtem ekkor.
Mert ő elengedett!
És eltűnt mint a kámfor.
Ezután eltöprengtem rajta,
Nem Így hagyott el a boldogság?
Mikor hátat fordítottam párszor?
1 hozzászólás
“Eressz már, hagyjál békén végre!
Meg is lepődtem ekkor.
Mert ő elengedett!”
Jogos. Ha nem kellünk, tovább kell állnunk.
Szeretettel: Rita 🙂