Partitura nélkül

(Bach – Cello Suite No. 1 in G Major BWV1007)

Húrok

Sírnak, vagy csak a kéz remeg és
rossz a hangolás, könnyek csak
a szemedben gyűlnek.

Andante frivolo

Kora tavasz ez, mikor már az almafákat
termőre metszik kivéve a sorszélen megbúvó
vén egykét, minek már, fejszét vár,
ősi tisztaság uralja földeket,
a télmosta törmelék az árokba bújt,

zöld gyepet terítek alád,
dobd le ruhádat, van ereje a napnak,
két alma melled simogassa, fordulj hasra,
csípőd ívét is tárd a napra,
szeretem formás fenekeden nyugtatni
a tenyerem, felizgatsz,
és szeretem a föld illatát, a szél
zúgását hallgatni, az eget bámulni,
látni az égen a kerozin hagyta fehér
csíkokat – nekünk rajzolnak valamit,
majd ha éjszaka újra álmodjuk őket
megfejtjük az enigmát,
most csak simítsd rám meztelenséged.

Imropria

Marj belém, harapj, roppanjak a fogad alatt
mint a fák gyümölcse,
had kóstoljam ízeid, szád, melled,
öled – mind más, ne kérdezz,
a szó csak gaz itt is, hazudik,
az ölelés nem, a meztelen testünk igaz,
igaz nedvességed, a kéj cseppjei mitől
undorodik a szeretkezésről csak álmodó,
és igaz gyorsuló lélegzeted,
igaz a légszomjam – de szép halál lenne,
ne kottából játszunk, improvizáljunk,
a tegnapi eső eláztatta a partitúrát.

Forte

Ott a parton ódon rejtekben bújik egy
folyó, végek vidéke ez, elfogyó élet
kanyarog az iszap fölött, nekimegy
a hegynek – és veszít, érzem véred,
édes és sós, érzem öled, láttam
ébredésed, látom verítéked, vártam
a lángokat és csoda bennük izzani,
hová tűnt büszkeséged most mikor csak
egyre figyelsz – elfoglalni minden
négyzet-centiméterem – és elrejteni
önmagadban – helyemen.

Ultima volta

Megfeszül mellkasunk, mint a giccs filmeken
a szélbe álló kisminkelt hős feszül a vásznon,
bár itt csak a fűt taroltuk le,
de majd kinő, mint ahogy már rügyeket hoznak
a fák és méhek döngenek körbe minden nyíló
virágot, majd ajkadról habzsolom a mézet
míg el nem telek veled,
vigyázz rám, könnyen elsodornak az őszi
vad szelek – de még tavasz van
és most a hirtelen jött napsütésben
tested varázsol életet.

Vox

Lecsengett,
még valamit a szél dúdol, lehet
valami visszhang is támad bennünk,
de indulunk tovább – menetrend szerint.