Halkuló patak bennem most a szó lassú part-mosás csöndbe-csobbanó hátára ül a múltba révedő lustán elnyúló tespedő idő szárnyát verdesi az elvágyás szele meguntam itt elmegyek vele hajamból lengő vitorlát szövök csont-csónakomon most már eltünök
Mishu on 2006.07.26. 17:14 Nagyon jó!!! Igen, ez az érzés, mikor menne az ember tovább, valami ismeretlen felé… Nagyon jó lett. Be kell jelentkezni a válaszadáshoz
Leticia Allemand on 2006.07.27. 09:07 Nagyon szép! Elringatott az egész. Be kell jelentkezni a válaszadáshoz
Illési Béla Imre on 2006.07.28. 16:44 Nehéz volna belekötni. Talán az utolsó előtti sort cserélném: Cháron ladikján -ra. Be kell jelentkezni a válaszadáshoz
Arnodre on 2006.08.08. 22:00 szeretem a verseidet, aquarius! Ez is nagyon tetszik! Gratula! Be kell jelentkezni a válaszadáshoz
Hayal on 2006.10.29. 21:03 Gyönyörű a forma, a tartalom,a megvalósítás, tetszenek az alliterációk, minden szava szép! Be kell jelentkezni a válaszadáshoz
aquarius on 2006.10.29. 21:46 Köszönöm a figyelmeteket, hozzámszólásaitokat! Be kell jelentkezni a válaszadáshoz
8 hozzászólás
Nagyon jó!!! Igen, ez az érzés, mikor menne az ember tovább, valami ismeretlen felé… Nagyon jó lett.
GYönyörű képek.
Köszönöm, hogy olvastátok….üdv.
Nagyon szép! Elringatott az egész.
Nehéz volna belekötni.
Talán az utolsó előtti sort cserélném:
Cháron ladikján
-ra.
szeretem a verseidet, aquarius! Ez is nagyon tetszik! Gratula!
Gyönyörű a forma, a tartalom,a megvalósítás, tetszenek az alliterációk, minden szava szép!
Köszönöm a figyelmeteket, hozzámszólásaitokat!