Pattog a kukorica, pattog, pattog.
Fogaink közt is ropog, ropog.
Finom íze szánkban széjjel omlik, omlik, omlik.
Ha nem vigyázol a zacskóból kihullik, hullik.
Az illata gyorsan illan a kukorica kifogy.
Ez nagyon finom, nagyon gyorsan fogy.
Olyan oly hirtelen hogy egyszer csak azt veszed észre,
hogy eljutottál a kiürült zacskó fenekére.
2 hozzászólás
Kedves Pecás!
Hmmm… nem nagy tartalom, de a kukorica nálam is favorit.
Engem főleg az idegesít, ha a moziban már az előzetesek alatt elfogy… pedig mindig a legnagyobb adagból tárazok be. Anélkül nem is igazi az élmény… főleg horrornál – inkább azt rágcsálom, mint a körmeimet.
A verssel az a bajom, hogy hiányzik belőle valami csavar, valami, ami túlmutat a kukoricán…
Egyébként Varró Dani "Mozi" című verse jutott róla eszembe:
http://verspatika.wordpress.com/2011/09/25/varro-daniel-mozi/
Köszönöm az élményt!
medve
Kedves ,,medve"!
A verssel csak az volt a célom, hogy egy hangulatot megjelenítsek és azt, hogy milyen az, ha az egyes emberek nem tudnak az alkalomhoz illően viselkedni. Szerintem, mivel úgy érzem, a tárgyban ,,azonos hullámhosszon" vagyunk, Rád ez nem vonatkozik. Örülök a soraidnak és köszönöm szépen!
Üdvözlettel:
Pecás