Paysages intimes

Csipp,
csepp,
koppan a csepp,
minden hangja csak neked nevet.

Dobb,
dobb,
dobban szívem,
el ne feledd, hogy téged szeret.

2. Tavasz előtt

Fák állnaka parkban,
karjuk mezítelen.
„Öltöztessetek fel…”
kérik a hűs eget.

Ilyen most a szívem,
ily kihalt és hideg,
de ha újra eljössz,
tavasz lesz hirtelen…

3. Alkony

Szerelmem velem hal,
és mégis hű marad,
csak a te szívedért él,
és el téged nem felejt.
Hogy bajod esik, úgy fél,
s érted dobban a szívem.

Szerelmünk bennünk él,
s mindig életre kél,
s akárhányszor meglátlak,
mosolygok, de meghalnék,
hisz nem vagyok olyan társad,
amilyet érdemelnél.

Szerelmes szívedben
tudom, hogy lesz helyem,
neked adom életem,
szerelmemet megvallom,
és akármit megteszek
e bíborszín alkonyon.

4. Őszi csengő

Zendül a dal ajkamon,
dejsz ez ritka alkalom,
tudjuk jól, miről mesél.
Közös repülésekről,
feltámadt reményekről,
melyeket csak veled él.
Őszi csengő módjára,
szerelmük dallamára
táncra kel most a két szív.
Imádatom elhagyom,
testem-lelkem átadom,
hangod feledésbe hív.
S ha egyszer a sírba jut,
s ha egyszer majd megfakul
az én szerelmes szívem;
akkor is veled leszek,
akkor is védelmezlek,
holtomban is szeretlek!

5. Luna

Leghívebb társam.
Utam őre.
Nem holt szerelmem
Adja neked.

6. Mennyei színjáték

Láttad?
Felhőknek színével játszott az ég,
vörösre festett e szürkület-kép.
S eszembe oh, mi csacskaság jut,
látom, az égen a sok felhő fut.
Jött az est, s a felhők szürkék lettek,
s mint ki gondtalan, úgy jöttek-mentek,
aztán jött az éjjel sötét lován,
s a felhők a fehérbe csaptak át…
s csalfa szellő repítette tovább…
Láttad?

7. Találka előtt

Csillog-villog már ez a szoba,
nem találsz kivetnivalót.

Sötét, szúette faburkolat,
mi gondosan polírozott,
és friss ágyneműhuzatok.
Csillog-villog már ez a szoba,
nem taláklsz kivetnivalót…

…és a sötét faburkolat
alatt
nesz nélkül bomlik a halott.