Pedig a kicsi nőni akart,
termést takarni nagy ág alatt.
Aztán egy vihar úgy letépte,
hogy sosem nézett fel az égre.
Elaludt sárgán a föld hátán,
s futott egy kört még cipőm talpán.
Pedig a kicsi nyerni akart
alig száz fölött, százhúsz alatt.
Rohant legyőzve félszegségét,
térde lécet ért vesztes szárnyként.
De madárkedvét még jól őrzi,
amíg szuszogó álma győzi!
Pedig jó tollat fogott kézbe,
mégsem kellett a szóvetése.
Talán későn kelt, hosszú kenyér
szegény szájáig el sosem ér.
Sötét hajlékba csak akkor jut,
ha nyitva hagyják a z t a kaput!