Bánattá szelídült bűzlő vértócsa
áztatja el lelkük jeges aszfaltját.
Vallásnak álcázott kéjes gyűlölet
határozza meg rettegett tartalmát.
Permanens elfojtás, bűnbe sikló hit,
mindjárt fogja magát, s lelő valakit.
Alattomos kínban fölvágott erek
mutatják be az álszent áldozatot.
Füstben megáldott cirkáló rakéták
hirdetik a közelgő kárhozatot.
Permanens válság, pityergő örömök,
a kacaj múlandó, csak a gyász örök.
Szétfoszló testektől ékes háremek
zokogják el a rég várt világvégét.
Ódon becsületből hulló láncszemek
hurcolják magukkal a kívánt békét.
Tolvaj kezükben kastélyból lett romház,
angyal szemükben elfelejtett csontváz.
A kormos padláson rekedt emberség
észrevétlenül szemétdombbá válik.
A műtrágyából készült komédia
oxigénpalack nélkül is virágzik.
Minden színházban ingyen előadás,
permanens nyomor és semmi haladás.
10 hozzászólás
Kedves Bödön!
Rendkívül erős a vers. Permanensen végig. A versszakok külön-külön is megállnak versként a helyüket.
Engem egyöntetűen, permanensen minden versszak középső sorai vágtak pofán, amolyan lélekbúvárosan. Rémisztett s tetszett.
Köszönöm.
Szia Jerry!
Vérszgény a szó, hogy "hu", de ez jutott eszembe a vers olvastán. Ökölbe szorult a kezem, jó lett volna odavágni valahová, de tudtam, fájna. Megkapó két sor számomra a sok-sok közül: "Ódon becsületből hulló láncszemek/hurcolják magukkal a kívánt békét".
Profi vers.
Gratula!
Sziasztok!
Nagyon köszönöm mindkettőtöknek.
Tamás
Csak annyit mondhatok, nem semmi.
Köszönöm, Irén, hogy betértél hozzám és írtál nekem.
Szép napot!
Üdv.:Tamás
Szia Tamás!
Egyre mélyebbek és összeszedettebbek az írásaid! Nagyon tetszett amit a "permanens nyomor" révén műveltél!
A mondanivaló magáért beszél, a forma is egész jó!
Az utolsó versszak igen frappáns lezárása a gondolatmenetnek.
Gratulálok, szerintem határozottan pozitív irányba haladsz az írás terén, kedves kolléga! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm, kedves Kankalin!
Nagyon jól esett ez az elismerés.
Majd a következő műveim eldöntik, hogy tényleg pozitív irányba haladok-e.
Örülök a szavaidnak és szép napot kívánok neked, kedves kolléga!
Üdv.:Tamás
Nagyon nehéz vers, bevallom, többször kellet elolvasnom, hogy a magamévá tehessem.Régóta érzem én is, hogy e világ megérett a pusztulásra. A költői képeid nagyon beszédesek, kidolgozottak.
Grat.
Üdv.:gl
Szia gondolkodolany!
Nem, a világot nem kell elpusztítani, az emberi anyagot "kellene" az Istennek megváltoztatnia, mert nem tökéletes a teremtés.
Egy másik világban ugyanilyen problémák lennének, amíg az emberi természet nem változik meg, semmi értelme pusztítani vagy újat teremteni.
Az egyensúlynak ilyen nagy az ára, de valójában se a permanens poklot, se a permanens mennyországot nem tudnánk elviselni.
A megoldás az lenne, ha megszűnne minden vallási, politikai és egyéb megosztottság, tisztelnénk a másságot és szeretetben élnénk.
Akkor megszűnne a lelkekben ez a sivár nyomor.
Köszönöm, hogy írtál.
Üdv.:Tamás
Nagyon nyomaszto a versed….ez nem feltetlenül negativ, de kifejezetten nehez olvasni…egyreszt a struktura miatt, masreszt a melyen depressziv mondando miatt. 8 ev telt el azota, es azt kell mondjam…versed aktualis, pemanens a nyomor es nincs haladas… Sajnos. Erös a versed, csak nagyon tömeny.
H.