Pest

Lassan sző éjjelente,
Hold csendjét hálójába
Gondosan belegyűjtve
A sarokban megbújó
Porban pihenő pók,
Falnak feszíti, s némán
Könnyelmű prédára vár
Mint utcalány a pesti
Sikátor szűk járdáján.
Rezzen a lámpafény
S érkezik a vendég
Vöröslő éggel
Mit sem törődve.
Omló vakolatnál
Két munkáskézben
Csörög az üveg, s
Sietve folyik már a
Színtelen tömény szesz.
Villan a fény autóról
Kés végére, mivel
Száraz kenyeret szelnek
S a park mögött pénz
Hullik zsebből zsebbe
Míg kokaint vesznek.

Ragad a szúnyog szárnya
Bele a szépséges hálóba,
Némaság borul rá, s
Éhes pókvágy,
Le nem dobja már
Ez a város a szenny
Sötét szagát.