Ott ült ő minden reggel,
mikor a nap ragyogva kel.
Fekete sapka fején,
ragyogó csillag szemén.
Sárga mellénye feszül,
míg énekelve elrepül
Testén apró kék kabátka
várja haza kicsi párja.
Ott ült ő minden este
csöndesen a holdat leste.
Nem volt más mint picinyke
édes apró széncinke.
Picinyke cinke
By hekaté
4 hozzászólás
Kedves hekaté!
Nagyon szépek tudnak lenn az ilyen kis versek. A mi, a közönéges mindenapi emberek életében, a kis dolgok azok, amik az élet értelmét megadják. kis mindennapi dolgoknak kell, hogy stimmeljenek. De ma, ma már mindenki csak valami nagyot, valami egyedülállót akar csinálni. Nagy boldogtalan szerelmekröl már annyiszor írtak, de egy kis árva egyedüli emberröl, egy kis madárrol, ki akar írni. Azt gondolják, kit is érdekel az? Sajnos keveset a mai emberekböl, hisz mint ahogy itt mondja egy közmondás: Az ingem közelebb van hozzám, mint a kabátom. Ha az ember nap mint nap, a saját megélhetéséért harcol, akkor ritkán látja meg a természet szépségeit, Ez jutott eszembe a versedre, és köszönöm a fiadnak, hogy megkért rá hogy tedd fel.
üdv Tóni
Kedves Toni!
Köszönöm kedves szavaidat.Akkor írtam ezt a verset mikor az én Zsoltikám nagyon beteg volt ez a vers volt az álomba ringató.Kivülröl fújja mind a mai napig.köszönöm a figyelmedet és az idődet.
Szeretettel:Hekaté
A gyerekeknek szóló versek a kedvenceim, s ez is egy igazi gyerekvers. Nem csoda, ha Zsoltikád szépen elaludt rajta, s a mai napig tudja.
Üdv.: Alberth
Kedves Alberth!
Örülök,hogy versem elnyerte tetszésedet.Köszönöm,hogy itt voltál.
Üdvözlettel:Hekaté