A láthatárra őszi fátyol ül,
a nyár bicegne még ügyetlenül,
de lába fáj a sok kaland után,
törött a szárnya is kicsit talán.
Hiába hát, kitelt a szép idő,
az ősz ködök szelíd varázsa jő,
a rőt avar zörögve hull alá,
zenéje sír, akárha hallaná,
gyakorta könnyezik belé az ég,
a szürke fellegek locsolta stég
elárvulón a tó fölé hajol,
akárha várna jelt a víz alól,
üzenve, hogy ne sírj, hiába fáj,
csupán pihenni ment idén a nyár,
jövőre csábosan karolja majd
reményed és az ága újra hajt.
4 hozzászólás
Igen, lassacskán pihenni megy.
Én még örülök, hogy itt van, ráér még az igazi ősz egy icipicit.
Szép vers.
Szívvel gratulálok:
Zsuzsa
Köszönöm, kedves Zsuzsa.
Kedves Imre!
“a rőt avar zörögve hull alá,
zenéje sír, akárha hallaná,”
Remek sorok,mint az egész is!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Köszönöm, kedves sailor.