Lehelet fényben
játszik a légben
aprócska fátyol
tüllvilág mámor
bolyongó kékben
táncol az égen
halkan zavartan
bimbó kipattan
lüktetve fürgén
szökken egy tündér
ámulva nézem
múlását félem.
Lehelet fényben
játszik a légben
aprócska fátyol
tüllvilág mámor
bolyongó kékben
táncol az égen
halkan zavartan
bimbó kipattan
lüktetve fürgén
szökken egy tündér
ámulva nézem
múlását félem.
8 hozzászólás
Kedves Edit!
Az ilyen pillanatokkal én is így vagyok: bárcsak megállna az idő! De az idő rohan. Csak a szívünkben őrizhetjük meg egy ilyen pillanat emlékét. (És milyen érdekes, hogy ilyenkor mindig szívet mondunk és sosem elmét.)
Szeretettel: Laca 🙂
Igen, Laca ez tenyleg érdekes megállapítás. Talán, mert a szívével jobban lát az ember, mint az elméjével. Örültem, hogy nálam jártál.
Kedves Edit, gyönyörű légies, könnyed a versed..
Csodás pillanat.
Szeretettel olvastalak:Zsu
Köszönöm Zsu!
Kifejezetten szép vers. Az ilyen pillanatokat meg kell ragadni.
Üdv: Kati
Köszönöm Kati!
Kedves Edit!
Jó, hogy megragadtad ezt a szép pillanatot.
Szeretettel: Ica
Köszönöm Ica!