Egy távolba veszett pillanat,
Oly furcsa, mégis itt maradt,
Őrangyalként egy életen át,
Vigyáz nappalt és éjszakát.
Őriz minden álmot, s vágyat,
Ha kell, lelkünk rá találhat,
S felidézi azt a szépet,
Mit ember csak ritkán él meg.
Mikor két szív egymásra lel,
Vágy testükben vad táncra kel,
A valóság újjá ébred,
S ismét rabul ejt a Végzet!…
6 hozzászólás
Nekem tetszik! 🙂 Poppy
szia
háát…rabul ejtett, mást nem tudok mondani
ölel leslie
Poppy!
Köszönöm, hogy olvastál.
A.
Szia leslie!
Az jó, mert pont ez volt a cél….
A.
Kedves Angelface! Csodás pillanat, amiről írsz. Nagyon tetszett ez is! 🙂 Szeretettel: Andi
Kedves Angelface!
Jó volt olvasni ezt a szép, szabályos verset. Csupa páros rím díszíti minden egyes sorát, szavai szép ritmusban követik egymást. A szótagszám szinte végig nyolcas, csupán az első versszakban fordul elő két kilences sor. Talán a” távolba “helyett lehetne -távol veszett pillanat- és a másik sorban az életen át, lehetne -élten át- , hogy teljesen szabályossá váljanak a szótagszámok. Persze nem lényeges. Mondanivalójában egy szerelmes pillanat lenyomata a vers. Épp azt a pillanatot feszíti fényesre, amikor megjelenik a vágy. A hetedik sorod egy gyönyörű anakreoni nyolcas sor. Élvezettel olvastam a versed.
Deb