Pillanat

Órák telnek, hajnalok, s napok,
kísért engem fénylő alakod,
csodát látok mire vágyom,
nyár-melegben hűsítő záporom.

Szélvihar szórja rám a port,
kicsiny dombokat rakott valahol,
nélküled már semmi vagyok,
úgy érzem többé nem csókolhatok.

Szemedben látom a napot,
fényed nélkül világtalan-vakon,
úgy fonjad körém két karod,
szikrázó gyémántkőként ragyogok.

Nem tagadom boldogságom,
folyton csábos illatodra vágyom,
égnénk rózsaszirom-ágyon,
mióta élek erről álmodom.