Fenyők gallyán
boldogság könnyek,
csillan szememben
pillanat s remény.
Éj pattint szikrákat
az égre így, mint
vérző szívben
foganó esély.
Csillag hint fényt
sötét szemekre.
S ha fázósan is, de ha kér,
angyalt rajzol,
a tündérek
puha téli szőnyegén.
És elhagyja kacaját,
mint boldog menyasszony,
ki rádobja habos ruháját
fenyők csontos testére.
Hisz születik valami szép…
1 hozzászólás
Elgondolkodtatott a versed….teli hangulat, ahogy a ho elfedi a hibakat, s remenyt kelt, hogy "születik valamit szep"….ez jutott rola eszembe. Többször elolvastam, gyönyörüek a kepek amiket megjelenitesz, akkor is, ha a tartalmuk kicsit homalyos, titokzatos. Egyedül a "Fenyök" szo ismetleset lehetett volna elhagyni. Beleillik mind a ket kepbe, de a vers rövidsege miatt az egyiknel lehetett volna egy mas megfogalmazas. De nagyon tetszett igy is a versed. Az ekezetek hianya miatt elnezest kerek,
H.