Nem kérek sokat.
Csak annyit,
légy a pillanat.
Légy
egy mosoly,
egy korty,
egy ölelés,
egy csók,
egy könny,
egy remegés.
Egy pillantás,
egy hang,
egy intés,
egy betű,
egy szó,
és egy lépés.
Legyél egy "jaj"
az ajkamon,
egy ujjlenyomat
a poharamon…
A végtelent, épphogy érinthetem.
Elég a pillanat nekem!
…mi enyém
teljesen…
15 hozzászólás
Pont "az" a pillanat kell, amit az utolsó sorodban írsz..az a fontos!!!!..teljesen…
Nagyon szépen felépített vers, igazi gondolatokkal!
Gratulálok: d.p.
Egy ilyen pillanatért érdemes élni s talán meghalni is,nagyon tetszett, kedves Gyömbér!
Hanga
Ez olyan igaz, mély dolog: "A végtelent, épphogy érinthetem." Olyan szépen összeszedted. Nagyon tetszik!
csodaszép:)
Köszönöm, hogy olvastátok!:)
szia Gyömbér!
micsoda pillanat!!
egészen feldobott az a sok minden ami elfér egy pillanatban!!
üdv.
leslie
Szia leslie!
Örülök, hogy itt vagy! 🙂
Köszönöm, hogy olvastad!
Gy.
Kedves Gyömbér!
Mily tartalmas pillanat! 🙂 Nagyon tetszik!
üdv: Ria
Köszönöm kedves Ria! 🙂
…tiéd
teljesen…
az a pillanat legyen!:)
Nagyon tetszett versed!
Csodás pillanat volt olvasnom versedet!:) Gratulálok!:)
Köszönöm kedves Dóri és sleepwell, hogy olvastátok! 🙂
Nagyon szép!
Köszönöm szépen! 🙂
A Véletlenek ozták elém a versedet.
Igazán remek az egész, s a vége mindent betetőz.
Szeretettel: Kata