Lebben a függöny, s máris fölvillan előtted a pillangók tánca,
Izzó üstököst formáz bennük az érzékszervek tarka románca.
Alig állsz lábadon, szaladnál közéjük,
Vajon miben rejlik óriás fölényük?
Nem veszed észre, az égitest mily hamar leáldozik,
Tiszavirágkaland, azután senki nem barátkozik.
Úgy érzed magad, mint rab egy zsúfolt darázsfészekben,
S azt látod, ők mindnyájan boldogok bent, az Édenben.
Hétköznapi teendőid kínosan unalmassá váltak,
Reális terveid a jövőre a porral szerteszálltak.
Fárasztó a munkahely, megőrjítenek a rokonok,
Földbe döngölnek az irgalmatlanul kemény pofonok.
Korbáccsal sújt le testedre a hideg,
S menekülnél, mert vár egy kincses sziget,
Hol a varázslatos lepkék mind reád várakoznak,
Megszűnnek a bajok, s többé nem néznek átlagosnak.
Egyenrangú partnerük leszel, úgy éneklitek az örök nyár himnuszát,
Az angyalok együtt érző szívvel húznak rád ragyogó, tiszta új ruhát.
Idő kell, néha túlságosan sok, hogy meglásd a lényeget,
A hazugságok mögött végre érezd a másik végletet.
Semmivel nem szeretnek ők jobban, mint akikhez tartozol,
Ők nem menthetnek meg soha, ha a mindenség rád omol!
Önző s gyáva teremtmények, múlandó szépségükkel nem telnek be,
Hamis hitet csepegtetnek a tapasztalatlan, gyenge emberbe!
Kívülről fény és mámor minden, nem látszik egyéb,
Nyugtalan csábítás, hallod a kerítő zenét.
Mennél, de nem tűnik fel, hogy a többség magának táncol,
Az édes napfényt élvezi, miközben mohón zsákmányol.
Talán népszerű leszel egy darabig, ha valami érdekeset mutatsz,
Mely erősiti végtelen hiúságuk, majd később egymagadban zuhansz!
Mit gondolsz, náluk számít még valamit a becsület?
Egy magas repülés kedvéért eladják nevüket!
Nincs szülő vagy testvér, kit ne volna szabad elárulni,
A hiteltelen csillogás előtt készek elájulni!
Gonoszságukból temérdek friss erőt merítenek,
Tapasztaltam, sebesen szállnak, ám nem segítenek!
Épp ezért én semmiképp nem kínálok néked pillangótáncot,
Bár lábadra nem is köthetek semmilyen korlátozó láncot!
Csak szeretnék az lenni, ki ha beteg vagy, ad egy pohár vizet,
Ki ha mélyülő mocsárban fuldokolsz, még idejében kiszed.
Tudom, mindez kevés, s ha döntöttél, nem gátollak,
Várni fogok rád, szívemben sohasem gyászollak!
Ha fázol, hajlékot kapsz tőlem, a mélybe nem nyomlak,
Emlékezz rá, esküszöm, a sírig szeretni foglak!
9 hozzászólás
kedves Tamés!
Mi valóban a gazdag emberek közé tartozunk, írtam Csillának, és Albertnek is. minek nekünk a sok vagyon, ami úgyis csak a sok gondot hozza magával, amikor mi ilyen szép, gyönyörő verseket tudunk olvasni. Én magamat, még csak az olvasok csoportjába sorolom, de talán egyszer nekem is a sors megadja, hogy a verseimet egyszerre emliti a jövő a tieitekkel. De mindenféleképpen, már az is öröm, ha gondolatban hozzátok tartozom. És ez a valódi boldogság, a képzelet boldogsága. Olyan szépen és részletessen leirtad, szinte varázsletossan irt versed, remélem nem csak engem varázsolt el. Szép.
üdv Toni
Kedves Toni!
Jól esnek szavaid, de szerintem a te műveid semmiben sem maradnak el az enyéimtől vagy másétól, ha van igazság, az utókor nagyra fogja értékelni a te írásaid is. Sőt, sokszor jobbat is alkotsz, mint én, már csak az élettapasztalat miatt, jobban ki tudod fejezni magad.
Köszönöm a véleményedet.
Üdv.:Tamás
Ez aztán a szép vallomás!
Gratulálok Kedves Tamás!
Barátsággal: Noémi
Kedves Tamás!
Gyönyörű, szenvedélytől, szép képeidtől a versedben, teljesen elfogult lettem!
Csodálatosan jutsz el a szerelmi vallomásig!
Nahát, egy romantikus férfi! :))))))) Gratulálok! Legyen szép napod! Csilla
Kedves Noémi és sólyomlány!
Köszöm szépen a dicséreteket, de ez nem egy szerelmes vers, sokkal inkább egy olyan baráthoz szól,aki rossz útra tévedt.
Sok emberre jellemző, hogy egy másfajta világba vágyakoznak,mert ott az elképzeléseik szerint jobb élni, jelen esetben a sztárok, hírességek megtévesztő életéről akartam a leplet lehúzni.
A vége tényleg romantikus lett, de meg sem fordult a fejemben, hogy szerelmes verset írjak.
Üdv.:Tamás
Hello,
Röviden fogalmazva: azt kaptam tőled, amire számítottam 🙂 Grat!
Üdv. Tyrael
Akkor nagyon megtévesztő!
:))))) Üdv: Csilla
Szia Csilla!
Szerintem annyira nem is megtévesztő, pláne, ha az első felét olvasod a versnek.
Az ember az érzelmeit nemcsak a szerelmének fejezheti ki ilyen őszinte stílusban,
de szerelmes versként is fel lehet fogni, mindenkinek saját értelmezésére bízom!
Üdv.:Tamás
Köszönöm Tyrael, úgy látszik van egy mérce, ami alá már nem mehetek le.
Köszi, hogy írtál, bár nem minden esetben jó, ha azt kapjuk valakitől, amire számítunk.
De örülök a véleményednek.
Üdv.:Tamás