Pillantásaid zuhognak
csilingelve a szememben,
bársony homállyal koppannak
egy végtelen kék mederben.
Megmártóznak elevenen
és tudják: otthonra leltek,
fuvolázol érzelmeken,
te vagy, kit igazán féltek.
Pillantásaid
By AndikaBy AndikaBy Andika
11 hozzászólás
Én vagyok az első! Végre! Nagyon jó lett ez is! Grat! 🙂
Szerintem is nagyon szép lett, ismét.:)
Nekem az első versszak jobban tetszik, mint a második. Annak minden szava a helyén van, nagyon szépek a képeid.
Gratulálok!
üdv, macs
Kedves Banyamacs, Colhicum és Boer! Köszönöm a véleményeteket, mindig nagyon örülök, ha itt jártok nálam! 🙂
És ott a kék… ott a kék! 🙂 Tetszett a versed! A mai "epizód" is lenyűgözött. 🙂
Kedves Andi!
A kép és a versed együtt egy csodálatos egységet alkotnak.
Szeretettel: Rozália
Andika!
Minden a helyén van!
Kép, szín, egyebek.
Csak gratulálni tudok!
Szia!
Ismételten nagyon szép vers jött ki az ujjaid alól.
Maristi
A melegség árad belőled!
Gyönyörű!
A.
Nagyon szép vers, Grat!:)
Kedves Andika!
Csodaszép az írásod:) Gratulálok!!!
Üdv.:lkata:)