Dohos szívem falán,
Mint pince penész
Csüng a magány.
S felemészt
Minden lángot, mi már
Betörni kész.
Csattan a zár;
Kattan a lakat;
Bezár a bazár.
Ember se ki se be.
Hallgatag
Lelkem sebe
Magába vérzik el.
S minden mi örök.
És senkit se érdekel.
Csak a csönd zörög,
Tétován kopogva,
S kövér közönyök
Kaján kocsmadalát
Zengi kézen fogva
A világ.
3 hozzászólás
Szia!
A második versszaknál nincs valami elgépelés? Vagy csak nem értem a két "mi"-t. Amúgy tetszik, főleg az áthajlások miatt, ettől szép gördülékeny, a rímek nem tolakszanak előtérbe, csak szépen "jelen vannak".
Talán csak a "Bezár a bazár." olyan… nem is tudom.
Üdv, Poppy
Köszönöm, a véleményt is, és a javítást is. Igen még a szerkesztésből maradt benne ez a hiba. (Javítottam)
A "bezár a bazár" pedig szándékossan erőd… bár kissé közhelyes.
Óh hát ó hát tetszik 🙂
annyira jók a rímek benne. nagyon. gördülékeny, tényleg ez a legjobb szó.