Pipacsok naplementében

Sűrű mezőn ezernyi szín között
buja szentjánosbogár lődörög.
Elszenderült pár elfáradt pipacs,
az égen ezüstpilla tündököl.

Mily szenvedélyes a naplemente,
múltat ábránd űzi fejem fölött.
Föld s fény között még nyugalom piheg,
tüzes, sóhajos álmokat szövött.

Együtt hevertünk szótlan a réten,
felénk fordultak a szép csillagok.
Állt közöttünk az idő, s elszaladt,
széllel kergetőztek a dallamok.

Csókot csent velünk a sötét, amíg
számláltuk a fénylő csillagokat.
Nézd, az az egyik épp most búcsúzik,
vaj' ismeri a dajkált álmomat?