Fény táncol, ág lebben,
víz buggyan csermelyben,
pajkos hal csobbanva úszik tovább.
Vízparton csőr csattan,
béka-tor hajnalban,
rigó-vágy hallatja hívó szavát.
Susog a nád, szellő simít,
új szép napod szeme kinyílt,
álmok helyén való csodák,
teérted zsong e tág világ!
Fű-harmat száz színt bont,
lelkedre hálót font,
gyengéden érzékek foglyává válsz.
Fény táncol, szárny rebben,
ujjongó csendedben
örvénylő energiákra találsz.
Repkedve jársz, susog a nád,
csermely dalol melódiát.
Kék ég ölel, kacsint a nap,
legyen örök e pillanat!
10 hozzászólás
Kedves Ria!
Tetszik versed dallamossága… Weörös Sándor Éj mélyből fölzengő, csinglingling száncsengő-je jut eszembe róla:)
Üdv: Borostyán
Végtelenül kellemes, könnyed vers.
Gyakrabban olvasok Tőled komoly, mély gondolatokkal teli
műveket.
Nagyon szép, örömmel olvastalak.
Idill, amely után csak sajnos vágyakozunk.Grt.Z
Kellemesen dallamos vers, tetszett.
Üdv: József
Szia!
Képeid életet lehelnek dalszövegedbe. Dallamos, ritmusos.
Szeretettel: Rozália
Kedves Borostyán!
Nem véletlen jutott eszedbe, engem is annak a versnek a ritmusa fogott meg. 🙂 Örülök, hogy nálam jártál!
Üdv: Ria
Drága zsike!
Igazad van!: Bár ez sem annyira könnyed, mint amilyennek mutatja magát! És ez az én hibám.:)
Nagyon köszönöm kedves szavaid!
Szeretettel: Ria
Kedves Z.!
Igen, de néha egy-egy pillanatra azért…!:)
Köszi, hogy olvastál!
Üdv: Ria
Kedves József!
Örülök, hogy tetszésedet elnyerte versem!:)
Köszönöm!
Üdv: Ria
Köszönöm, kedves Rozália!
Szeretettel: Ria