Egy félszeg, középtáji zsibbadás fogott kezet
homlokommal. Lepaktált vele, csak több
ötletet ne kelljen csontketrecbe zárni.
Mintha a gondolatnak lenne köze
az agy tartalmához. Ez a hullámzó zselé.
Ez a nyálkás tekervény.
Ez a rózsaszín térbe zárt örömtánctól
megrészegült, de mégis mélységében
baljós biztatások gyümölcseként
bőségesen elfogyasztott magasztalás.
Ez a fröccsöntőben selejt formába nyomott
gyermekek homokozóformájába dermesztett puding.
A nap még köd mögül kandikál.
A vonat hidegen nyeli a sínt.
Bocskaikert, vasútállomás.
Ui.:Szeretem a puncsot, és nem akarom, hogy
kifolyjon.