A Semmiből rebben elő, idő előtt;
minden, sugaras szerelemtől gazdag,
nyolc végtagú , gömböc, androgün magzat;
isteneket vörösre bosszantó előd.-
Ám Zeusz haragja lecsap, kardként villan,
s mindeniket, „mint fonállal a tojást,”
kettévágja lábak, karok ág-bogát:
s ezzel a boldogság véresen elillan.
Azóta kár is keresnem kéjt a húsban,
nyugalmam ott találom, ahol a múlt van.
Várhat lakoma, Szókratesz d é m o n a,
ledér hetérákon a természetes űr;
az óbor olaja édesen keserű,
mint egy tört amforában az éj doha.
4 hozzászólás
Szia János!
nem mondom, hogy mindent értettem, de kapaszkodtam, igyekeztem
a versnek nem is inkább hangulata, hanem kulturális háttéranyaga fogott meg, ami oly hatalmas lehet, hogy művészet néhány sorba beleszuszakolni
gratulálok: Cal
Kedves Cal!
Amióta az androgüneket, "mint lószőrrel a tojást"(akkor még nem lehetett tojásszeletelőt kapni) kettévágták, azóta keressük a másik felünket, s ez maga a boldogságkeresés, ami lehet keserédes is.
Köszönöm, hogy kommentelted a verset.
Üdv.:SzJ
De jó ez! Gratulálok!
Kedves Tibciri!
Köszönöm gratuációdat