Pletykálkodók

Csicseregnek, cseverésznek,
mindenkit csak kibeszélnek,
jaj, de nagyon kegyetlenek!
Háztetőn ül a vörösbegy,
barkaágon a cinege.
Hej barátom hallottad már?
Útra kelt ám a fecskepár –
a vörösbegy csak úgy kiált.
Cinege kis vékony hangján
kérdi, tudod most merre jár?
Ugri-bugri kicsi veréb
a fűből az égre felnéz:
ezt a szégyent! A fészkük ép!
Mégis elmentek, ez nem szép!
A fekete rigó is szót kér:
délre mentek, mert itt fáznak,
nincs fűtés a lakásukban.
Nagy fakopács is megszólal,
tar fának, törzsén kopogtat,
tudjátok hogy járt a héja?
Fácán húsra fájt a foga,
hát egy nagy kakast elkapott.
Haha, kopp – kopp, de jó is volt,
fácán héjával jól kitolt.
Már, már karmai között volt,
fácán ekkor nagyot rikolt,
és a héja huss, elrepült.
E hírre mindnek vére hűlt,
hogy van, kinek ez sikerült?
Borzongtak hát kívül, belül.
Lent a földön egy csóka ült.
Szégyen amit ti műveltek,
ti vagytok tán csak vétlenek?
Tán rólatok nem beszélnek?
Csóka szólalt így mérgesen.
Ha magatokba néznétek,
tudnátok mi a becsület!
És tisztábbak is lennétek,
mint egyes emberek!