Pókeridő

Látom a perceket
szertegurulni,
mint könnyen jött,
könnyen ment
pókeridőt,
merülő sorsok
örvényébe hullni
délibáb életeket
mielőtt derengő
hajnalból lebegve
szállna Éva az örök
az éden felől…
Aranyhajában
a fának virága,
hajnali fényt hint
e sötét világra
így oszlat ős ködöt
tűnik a rém,
fénylik hajában
a tudás virága
bűnös és átkos
örök diadém…