Gyönyörű volt Veled elmúlt éjjel.
Hozzád bújtam forró szenvedéllyel.
Karodba fontál, jaj micsoda érzés volt…
Szorításodtól szívem hevesen dobolt.
Lángolt arcom, ahogy arcodhoz emelted…
Égető csókjaid ajkamra lehelted.
Szemedben láttam a perzselő tüzet.
Ilyen láng csakis a pokolba vezet.
S ha bűn, hogy veled e tűzben égjek el,
Úgy vétkes lelkemet a pokol ragadja el.
De az utolsó percig úgy ölelj engem,
Hogy perzselve égjen az érzelem bennem.
S ha már a lángokat megszokta a szívem.
A pokol tüze többé nem árthat nekem.
Jöhetnek kínok, jöhet a fájdalom.
Egyetlen csókodért mindezt én vállalom.
Karjaidba bújva jöhet a büntetés,
Nélküled úgysem ér semmit a létezés.
S ha az utolsó percemet veled tölthetem.
Boldogan hagyom itt rövidke életem.