Nem tudom milyen az élet odalenn,
égető, fájdalmas vagy erkölcstelen,
hasonló a földön osztályrészem,
melyet képzelek ott lenn.
Pokoltanyámon az ördög vasvillája
minduntalan szurkál szavával,
nem számít mit érdemelnék,
nem kímél ő, csak azért sem.
Érzékenységem több sebből vérzik,
begyógyítani nem képes ír,
fáj, éget, egyre jobban feszít,
a szálkát már kivenni nem lehet.
A harcok dúlnak, vesztésre
hol ő, hol én állok, ám győztes nem lesz,
a lángokban elégünk mindketten,
nem marad utánunk csak gyertyaviasz.
8 hozzászólás
Kedves Melinda!
Annyira találóak a soraid: "A harcok dúlnak, vesztésre hol ő, hol én állok, ám győztes nem lesz". A bántás és bántalom örök és értelmetlen harcában valóban nem létezik győztes, csakis vesztesek maradnak végül. Ezért a legjobb, amit tehetünk, ha érzékenységünkre erős vértet öltünk, ami – legalább részben – védi lelkünket a vasvilla döfködésétől. (Olykor harc nélkül is lehet győzni, avagy küzdelem nélkül is lehet harcolni, ellenállni.)
A gyógyír pedig lehet, hogy mégis létezik valahol. Csak akkor nem létezik, ha mi elhisszük, hogy nincs. De ha hiszünk benne, hogy létezik, akkor rátalálhatunk.
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
Köszönöm értékelésed és véleményed. Igazad van mindenben. Találó soraim sajnos a valóságot tükrözik. Az a baj, hogy néha már a hitemet is elvesztem.
Örültem Neked!
Melinda
Kedves Melnda!
Annyira borzasztó az értelmetlen szenvedés.
Megtalálni a kiutat, nem könnyű.
Kívánom neked öleléssel, hogy kerekedjen felül a fájdalmon lelked.
Edit❤
Kedves Edit!
Senki nem ígérte, hogy könnyű lesz az élet. De azt sem, hogy ilyen nehéz. Lehet, hogy nekem is kellene változnom. De néha megcsömörlök és ilyenkor ilyen hangulatú verset diktál a "belsőm".
Melinda
Volt a kép.
Harc, az ősökből fakadt örökségünk.
Elgondolkodtató a versed.
Kedves Malinda!
Miért is van a harc, miért is állunk a jó és a rossz között?
Kívánok győzelmet neked vívódásod felett. Megérdemelnéd!
Szeretettel: Ica
" A harcok dúlnak, vesztésre
hol ő, hol én állok, ám győztes nem lesz,
a lángokban elégünk mindketten,
nem marad utánunk csak gyertyaviasz."
Kedves Melinda! nagyon kedvelem egyre inkább filozofikussá, belső küzdésűvé, és ezt jó, érzékletes költői képekké transzponáló verseid. Látom, Te is belül harcolsz vele.
Az utolsó sor döbbenet erős.
gratulál: Grey
Grey!
Köszönöm figyelmed és értékelésed. A filozofikus hangvétel nem áll tőlem távol, sőt. Néha már magammal is harcolok saját igazságérzetem ellen. A belső küzdés sokunk osztályrésze, sajnos néha már nagyon legyőzöttnek érzem magam.
Üdv. Melinda