Bőség terült el a réten,
lágy nap sütötte az édent.
Tündér szállt egy szép mesével,
keringőzött rőt levéllel.
Vállán rigó fütyörészett,
bérc mögött dér gügyörészett.
Kinyílt már a sisakvirág,
arany hajú lett a világ.
Ősz színekkel perzselt a föld,
csak a fenyő volt moha zöld.
Fáradt lett a ravaszdi is,
búcsúzni jött a kis hamis!
Földön elcsitult az élet,
szemünk a távolba révedt.
Fülünkben megcsörrent a csönd,
monotonon szólt odafönt.
Könnyes szemmel, sóhajtással,
pörölt az ősz a vén nyárral.
Idő egyre hűvösödött,
szívünkbe béke költözött.