Szürkén, mogorván, tespedten terül szét a puszta
kopott szürke felhőpaplanját magára húzva.
De a Nap át-átvilágít a a felhőréseken
és sugarait lassan teríti szét e szép vidéken.
Korábban vihar volt, mára már elmúlt.
A villámok hangja mára már a múlt
és ami volt, az milyen is volt,
azt bizonyítja a sok-sok vízfolt.