Tudom, ha szeretnek az a szerelem
És érzed, ezt mindig észreveszem
Tudom, hogy egyedül sem vagyok árva
A szerelmi szimbólum falába zárva
A szerelem nem a véletlen műve
Te kellesz hozzá, hogy a magányt elűzze
Vakító fényed forog szememben
Égeti agyam, melegszik szívemben
A gyertya értékét a sötétség méri
Egy szerelmes férfi a szívedet kéri
Világíts, és ne nézd fénytelen életét
Öleld magadhoz és szorítsd a két kezét
Miért szeretsz engem? Ezért csodállak
Hisz ez bűnös úton szerzett csodálat
Megloptad szívem, agyad lelkemben kutat
De kell ez a békés létbe lépett bűntudat