Ó, mily rég volt, hogy kék színű égbolt,
felénk hajította a nap sugarát…
Mely rég várom e kék színű álmom,
ébren álmodni egyszerre tovább.
Gyertyaláng fényében, bíborban barna,
közöttünk égett, vagy belül talán…
Árnyékod látom még szép szemű Hanga,
asztalunk mellett a presszó falán.
Azóta teltek az évek s az éjek,
más pezsgő testekben tobzódva kéj,
kín ölel, s nem tudom nélküled élek,
vagy ez csak egy álom s rég felfalt az éj…
24 hozzászólás
Szia, András!
Az utolsó versszak volt a legjobb, ott fejezted ki igazán a fájdalmadat.
Sajnos nélküle élsz, de lesz ez még jobb is! Fel a fejjel! 🙂
Gratulálok!
Szia fanofgd!
Szerintem is az utolsó versszak a legjobb, köszönöm a hozzászólásodat, igazán jólesik…
..az évek, az éjek, telnek, múlnak, de jön helyette más, egy újabb álom, egy szebb, egy mégszebb világ…
Nagyon szép!!!
Köszönöm Lumen:)
Hanga? A mi Hangánk? :)) Ezt neki is látnia kell!
Amúgy nagyon szép, különösen a színek és fények játéka. Szinte látom.
Üdv, Poppy
Örülök, hogy tetszett kedves Poppy:)
Köszönöm.
Nagyon jó vers, mit ne mondjak, megszokottan, élénk képekkel, folyamatos történéssel, idő, tér és valóságugrásokkal.
aLéb
Köszönöm aLéb, örülök, hogy ez a véleményed!
Szia András!
Nagyon szép a vers, szinte látni a presszót, és érezni az elhagyott szerelmes szomorúságát.
Gratulálok: Zagyvapart.
Szia, Zagyvapart
Örülök, hogy tetszett:)
Szia Szers!:)
Gyönyörű!
Hiába aki tud az tud!
Fantasztikus! Mint egy forrás minek nemállja útját semmi olyan erővel fakad és merészen csörgedez..Gratulálok!
Szeretettel: marica
Szia!
Csodaszép, csodajó…
Libabőrös lettem, amikor elolvastam…
Gyömbér
"s nem tudom nélküled élek,
vagy ez csak egy álom s rég felfalt az éj… "
Ha valakitől elszakadunk, tényleg az egész világ megváltozik… kitörölhetetlenül bennünk marad az emlék.. nagyon jól érzékelteted…
Tetszik!
Nekem is tetszik ez a versed, már a címe is megfogott. Az első versszak már egyből hatásos, nagyon jó a megfogalmazása a továbbálmodás óhajára. A másodikban jó, hogy felfeded miért is ez lett a címe a versnek, és magam elé is képzeltem ezt az árnyékot…vagyis ami az olvasónak csak egy árnyék azt Te tisztán látod még magad előtt. Az utolsó sorok is nagyon szépek, a "felfalt" ige ad egy plusz drámaiságot az egésznek. Az a jó, hogy végig megtartottad a lendületet és vezetted az olvasót. Remek alkotás!:-)
H.
Nekem a dallamossága és a lágysága tetszett versednek!…mint egy folyam úgy futnak a sorok, s nagyon szép íven jutsz el a kék égbolttól…sötét éjhez.
Gratulálok András!:)
Kedves marica, Gyömbér, Abigail, Hayal, sleepwell, köszi mindenkinek:)
Érzékenység és finom odafigyelés, ami eszembe jutott, és mindez a kedves Társhoz..
Olyan melankólikus szomorkodás, bár érezni a az emlékeid súlyát…
Gratulálok!
Köszönöm dinipapa, valóban így van
Ez a "szép szemű Hanga" nekem úgy hangzott, mint egy eposzi jelző 🙂 A címet jól eltaláltad, bánatos, de azért izgalmas vers. Legjobban a "bíborban barna,
közöttünk égett, vagy belül talán…" rész tetszett. 🙂 Egyébként bocsi a tolakodásért, de ennek a napvilágos Hangának szól? Nem muszáj válaszolni, én vagyok az indiszkrét 😛
Sok jót,
ANna
Kedves Anna, köszönöm, hogy elolvastad, örülök, hogy tetszett.
Nos, egy másik, de jelenségében szintén elragadó Hangához írodott néhány éve:)
Ismétlem önmagam!
Szép, gyönyörű, a dallama remek!
"Gyertyaláng fényében, bíborban barna,
közöttünk égett, vagy belül talán…"
Nekem is ez tetszett a legjobban!……..bíborban barna………ez nagyon megkapó!
Köszönöm: Falevél.
Köszönöm kedves Falevél:)
Érdekes vers, tetszik a keresztrím
(lehet hogy nem így hívják), de
ad egy hullámzó érzést nekem,
ami szinkronban van a bizonytalansággal,
ami benne van a versben.
Ügyes
Gratula
Szirom
Köszi, örülök, hogy tetszett.
üdv.: A.