s résnyire nyílt ablakomon átnéz a néma közöny
szótlan vadsággá feszül meg bennem a szikrányi vágy
amíg vissza nem húz lágy karjával az ölelő ágy
puha
By Hangas résnyire nyílt ablakomon átnéz a néma közöny
szótlan vadsággá feszül meg bennem a szikrányi vágy
amíg vissza nem húz lágy karjával az ölelő ágy
16 hozzászólás
Nehéz újat írni mert amit szoktam, az minden versedre ráillik. Rövid, de nagyszerű! 🙂
Csak annyit tudok írni: nagyon tetszik.
Kellemes ringatózás négy soron keresztül…
Jó volt olvasni.
Örülök, hogy ismét Nálad jártam.
Jaj, Hanga ez nagyon jó!
Annyira érzem lelkileg-fizikailag ezt a verset!
Grat!
Gyömbér
Kedves Boer és a lányok 🙂 nagyon köszönöm nektek!
Hanga
Elképesztően jó ez a vers! Tökéletes! Nem tudom, mit mondhatnék, nagyon tetszik! Ezer köszönet, hogy olvashattam!:)
Szívesen kedves Armand 🙂 én pedig köszönöm, hogy olvastad!
Hanga
Mint mindig, valóban most is remek verset írtál!:) Gratulálok!
Közöny, vágy, ágy. A közöny letör, megbénít, s ilyenkor jólesik az ölelő ágy melege. Szép ez is, Hanga!
Gratulálok: Colhicum
sleepwell, Colhicum, nagyon köszönöm, hogy ismét nálam jártatok 🙂
Hanga
Nagyszerű vers, megérintett. El kell olvasnom a többi versedet is.
gratulálok
Szia András!
Remélem, találsz még kedvedre valókat 🙂
És persze köszönöm!
Hanga
szia Hanga!
Puha is meg nem is…
…csalafinta versike, elringat, ölel picit, de
mégis ott dobog és lüktet belül valami
nagyon kemény…
jóóóó
ölel
leslie
jóóóó hogy ismét itt voltál nálam 🙂
viszont-ölel:
Hanga
Juj, ez nekem nagyon bejött! Ott ringatózom én is…
Szia Willő!
Köszönöm és szívesen látlak máskor is 🙂
Hanga