Nem futamodhat a szív a csatából,
ész nem elég, ha a seb kesereg,
igaznak vélt tartásod, ami gátol,
hogy simogatásra emeld a kezed.
Áldozati oltáron hivatásod,
szeretteid mosolya a csere,
szomjasan igénylik odaadásod,
oltalmad életük fő eleme.
S lásd!
Szárnyad alatt pihen mind, aki gyenge,
vidám szemű lesz, aki elkeserült,
meglepő ösztönöd mély végtelenje:
általad tisztul az elvetemült…
R á k – Csillagjegyek ciklus IV.
By wryan
10 hozzászólás
Látom, elkészült a Rák is.:) Engem megfogott, szépen van megfogalmazva, különösen az utolsó négy sor ritmusa nagyon jó. Gratulálok!
Nagyon tetszett, köszönet a remek megfogalmazásért.
aLéb
Köszi, Velencia!
Örülök, hogy tetszett, kedves aLéb!
Üdv: wryan
Jaj, hát ezt mintha az én Rák édesanyámról írtad volna:) tökéletes.
Kedves Kalina, örülök, hogy találó és ,hogy tetszett!
na igen… a drága védelmező rák, akinek engem kéne védenie… hivatalosan szükségem volna rá és mindennek úgy kéne történnie, ahogy itt le van írva, de nekem kos kell, mert én nem vagyok normális :). szóval tényleg ilyen volna egy rák? azért jó tudni :). jó volt olvasni, hogy kit hagytam ki, barátként azért majd begyűjtök jó sokat, de társam már csak egy marad és együtt dudálunk tovább a csárdában 🙂
Kedves Sebzett Oroszlán!
Egy harcosnak ellenfél kell, nem gyám, ez így igaz!
Köszi ittjártod!
üdv: wryan
tetszik hogy megértesz… hihetetlen vagy 🙂
:)))
Anno kedvenc olvasmányom volt Buda Béla: Empátia. A beleélés lélektana. 🙂