Rabló hollók

Rőt avarszőnyegen
rabló hollók éjfeketén sétálnak,
fán ugráló mókusokról pletykálnak:
hogy ágakról lopják a terméseket,
azzal tömik jól tele bendőjüket.
Közbeszól a rigó,
ti beszéltek rablók, mindez mire jó?
Hisz másnak úgysem kell már a mogyoró!
Szégyen és gyalázat amit műveltek,
előlünk, kisnéptől mindent elvesztek!
Dühösek a hollók.
Ez a kis senki mégis mit merészel?
Fejéhez csapnának már nagy csőrükkel,
Ám közeleg feléjük egy cinkeraj,
szitkot szórva, fenyegetőn, hangosan.
Megszólal a vezér:
Elég volt belőletek! Állj, ne tovább!
Lételemetek a másoktól lopás!
Minket öltök, ha úgy van kedvetek
Gyermekein prédák, hát megeszitek!
A tömeg egyre nő,
mind több, mind nagyobb lesz a dühös sereg.
Jönnek még a verebek, vörösbegyek,
a sorban ott állnak már a galambok:
sok torok ontja: ehhez nincs jogotok!
A hollók ijedtek.
Ily nagy ellenkezést régen nem láttak.
Kapkodnak, oda-oda csapnak, várnak.
Ám igen erős ez a sereg, nem enged,
a hollók nagy nehezen elrepülnek.