Idegen, de kellemes helyzet,
terítsd rám e puha selymet
mi a csendet félszegen váltja
s karjait felém bátran tárja,
de lelkem még félénk nagyon
nincs viszonzott bizalom.
Hát tégy érte, most másítsd meg,
nekem a mennyország lesz,
suttogj még, suttogj még fülembe
csókkal pecsételd mindörökre,
rabolj el, s vigyél magaddal innen
hiába is várlak, mozdulatlan kilincsem .
4 hozzászólás
Kedves Zsu!
Most nem értem ezt az írásod. Szerelmes versnek véltem, de akkor mit keres benne a kilincs???
Drága Lyza !
Ezért nincs a szerelmes versek kategóriában:)
"hiába is várlak, mozdulatlan kilincsem."
Szeretettel: Susanne
Értem…Hiába várod, nem nyitja rád az ajtót…:)))
Nem bizony 🙂 De látod, mosolygok ….:))