Négy fal közé bezárva
szobám rabja vagyok
Jaj én szegény kis árva
mindig csak szidást kapok
Ezt ne csináld azt ne tedd
"Már megint elrontottad"
Életem egy börtöncella lett
lenéznek mint egy vádlottat
Bűnös vagyok? De mit tettem?
Bűnös vagyok mert élek?
Bűn az is, hogy elfeledtem
milyen is igazán a boldog élet?
Ha bűnös vagyok, büntetés jár
verés, szidás, bántalom
Lelkem csak egy ódon börtönvár
belül csak kín van és sok – sok fájdalom
A szabadságot már nem ismerem
csak magam körül a négy falat
Egyedül a sötétséget tisztelem
s örökre kezembe temetem arcomat
Eltemetem, hogy ne lásson senki
ne érezzen senki szánalmat
hogy ne tudják tőlem még ezt sem elvenni
se a bút, se a fájdalmat
(2001. 01. 18.)
3 hozzászólás
Szerintem remek vers! Nagyon, de nagyon tetszik nekem!
Köszi szépen. Az igazság az, hogy soha nem volt részem ilyen életben, csak úgy jött a gondolat. Üdv!
Húú, az utolsó versszak nagyon ütős, az teszi fel az i-re a pontot 🙂 Gratu hozzá!