Csak rád gondolok
Míg a világot járom
Te csak vársz
Egyre vársz hiába
Te nem is tudod
Én fényévekre járok
A súlytalanságban lebegek
Galaxis,földi pálya
Életem rakétája
Szeli át a végtelent
Sötét a csillagok világa
Tudom eltévedek
Kihunyt csillagok fényét
Küldöm a kiégett földre
Te megérted üzenetem végre
Én ott maradok örökre
Várom a földi életed végét
A semmiben leljük meg a békét.
3 hozzászólás
Ha nem nézném, hová soroltad a versed, azt mondhatnám, hogy furcsa kívánság. De a fantasyk közé nagyon jól beillik. Érdekes elgondolás, és jó a versed.
Kata
Köszönöm ,hogy nézed. Így legalább olvasok valami értékelést, ami oszlatja bizonytalanságom.Üdv.Munkácsy
Fantasztikus vers.Nem hiába vagy Munkácsy,és ezzel azt hiszem mindent el is mondtam.Üdv.Nikolett