lelkem folyójába
virágokat hintenék,
hogy illatuk hozzám
vezessen
szívem hegyeire
fákat ültetnék,
hogy árnyékukban
álmod pihenhessen
testemből formálnék
új világot Neked,
fényt vetne utadra
vigyázó szemem
lábaim vinnének,
ha menni akarnál
karjaim óvnának,
ha aludni vágynál
éjszaka lennék,
ha álmodni vágysz
nappal lennék,
ha fényre vársz
múltadat
boldog jelennel
fedném
jövődet
csupa örömmé
tenném
mosolyodat
örökre vissza adnám
szeretnél,
ha Te is akarnál
2 hozzászólás
Kedves Komám!
Ez a vers nagyon szép!
Hát igen. Minden azon az utolsó soron múlik…
Szeretettel: Evelin.
Szép napokat kívánok!
Szervusz Falevél!
…és persze mindig az az utolsó sor, ami legkevésbé múlik rajtunk… de azért próbálkozunk. 🙂
Köszönöm!
Szeretettel: koma